A kompetencia alapú óvodai programcsomag

A kompetencia alapú óvodai programcsomag az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának (ONAP) szellemiségében készült az alapelvek, az óvodakép, a gyermekkép, a játékközpontúság, a szellemiség és a szemléletmód tekintetében. Ugyanakkor a 21. század szellemiségének megfelelően a kompetencia mint központi kategória hatja át a programcsomagot. Az óvodapedagógián belül maga a programcsomag is új fogalom, amelynek kettős jelentéstartalma van. Egyrészt egyes elemei részenként illesztve is felhasználhatók szinte bármely legitim helyi nevelési programhoz, másrészt – nevének megfelelően – teljességében is használható, komplex csomagként kezelve.

A kompetencia alapú óvodai programcsomag szakmai koncepciója a „helyzetkép” feltárásával kezdődik. Ez a fejezet áttekinti a magyar óvodapedagógia múltját, hátterét, mert csak ennek fényében érthető meg, hogy mi, mikor és miért változott, mit kell/érdemes megőrizni belőle, és miben szükséges továbblépni. Ebből válik érthetővé, hogy a múlt és az új kihívások hogyan függnek össze, és ez biztosítja azt is, hogy a programcsomag átvehető, pedagógiailag adaptálható legyen. A programcsomag célja ugyanis nem a „diktálás”, hanem a segítségnyújtás, valamint a lehetőségnyújtás a megújulásra, amely az önálló értelmezés, a saját és a sajátos felhasználás alapjául szolgálhat.

Pedagógiai alapvetések

• A gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja a neki megfelelő gondoskodást és nevelést. Olyan nyitott és rugalmas rendszerben fejlődhessen, amely igazodik egyéni szükségleteihez, életkori és egyéni sajátosságaihoz, fejlődési üteméhez.
• Óvodás életkorban a gyermek legelemibb pszichikus szükséglete, létformája a játék. Ebből következően a gyermek napi hét-kilenc órányi játékszükségletét ki kell elégíteni, és meg kell hagyni a játék semmi mással nem helyettesíthető szerepét, funkcióját a gyermek életében. A játékon keresztül tapasztalja meg a körülötte lévő világ sokszínűségét, szerzi ismereteit, tanul, örömökhöz, sikerélményhez jut. A játék a gyermek számára a legfőbb élményforrás, ugyanakkor a személyiség fejlesztésének színtere, a tanulás, a készség- és képességfejlesztés leghatékonyabb módja.
• A munka jellegű tevékenység is tartalmaz játékos elemeket. Az önként vállalt feladatok, munkafolyamatok végzése során a gyermek megéli a közösségért való tevékenykedés örömét is, ami normák, értékek, szabályok kialakulásához vezet.
• A valódi tudás az, amit a gyermek maga fejt meg, cselekvésen keresztül sajátít el, majd képes alkalmazni képességei, készségei által. Ennek érdekében fontos, hogy minél több tapasztalathoz jusson, élményeket éljen át, és természetes kíváncsiságát kielégítse. Ezért a játékba integrált önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai tanulás útja.
• Az óvodában komplex nevelés folyik. A nevelési területek elméletileg differenciáltak, elkülönültek, a gyakorlatban azonban a tárgyi koncentráció elvének megfelelően egységet alkotnak. A nevelési cél a gyermeki aktivitás, motiváltság, kíváncsiság ébrentartása és kielégítése, a kreativitás előtérbe helyezése és a kompetenciaérzés kialakítása, fenntartása.
• Az óvodapedagógus az ismeretek tapasztalati úton történő megszerzéséhez segíti hozzá a gyermeket. Megteremti annak a lehetőségét, hogy a gyermek a játékon, a művészeteken, az alkotómunkán, saját tevékenységén keresztül szerezhesse meg azokat az élményeket, amelyek felkeltik és ébren tartják benne a vágyat a környező világ megismerésére, a tanulás örömének az átélésére. Ebben az életkorban az igazi ismeret az, amit a gyermek önmaga szerez meg. Ennek alapja az, hogy a gyermek érdeklődésére és cselekvésére, előzetes tudására, tapasztalataira épüljön az ismeretanyagot is tartalmazó tevékenységrendszer.
• A gyermek fejlődésének alapja, hogy féltő, óvó, gondoskodó szeretet, folytonos, stabil biztonság vegye körül. Egyéni, differenciált bánásmód szükséges a személyes, bensőséges kapcsolat kialakításához, amely minden gyermeket megillet.
• Az anyanyelvi nevelés áthatja az óvodai nevelést, kiemelt jelentősége van, mert a nevelés eszközeinek és a gyermeki tevékenységrendszernek is a tartalmát képezi.
• A sajátos nevelési igényű gyermek is teljes értékű ember. Joga, hogy megfelelő, elfogadó, ugyanakkor fejlesztő hatású környezetben éljen, fejlődjön. A gyerekek őszintén elfogadják, tolerálják sajátos bánásmódot igénylő társaikat, a gyengébbekhez való közeledés és segítőkészség természetes számukra. Az óvodának olyan pedagógiai környezetet kell kialakítania, ahol a másság felé fordulás mindenki számára természetessé válik.
• Az óvodáskorú gyermek magatartását érzelmei befolyásolják, ezért fontos, hogy a többi gyermekkel és a felnőttekkel való kapcsolatai során pozitív, kedvező hatások, élmények érjék. Nevelési cél, hogy a gyermek az óvodapedagógusokban és az óvodában dolgozókban társra, ha kell, természetes támaszra találjon.
• A közösségi nevelés alapelve, hogy a gyermek találja meg helyét a közösségben. Nevelési cél, hogy igényévé váljék a csoporttal való együttműködés, ugyanakkor – ha arra van igénye – egyedül is tevékenykedhessen. Ilyenkor a többiek alkalmazkodnak hozzá. A társas kapcsolatok alakulásának legfőbb eszköze a játék, ezt követik a közös tevékenységek, a közösen végzett feladatok, a különböző szervezeti keretekben megvalósuló tanulási formák.
• A gyermek számára biztonságot nyújt a megalapozott és következetes, ám rugalmasan kezelt szokásrendszer, amely segíti őt abban, hogy a körülötte lévő szűkebb és tágabb környezetben az emberi érintkezés alapvető szabályait elsajátíthassa. A szokásrendszeren és az együttélésből fakadó interakciókon keresztül fejlődik a normarendszere, amely a további fejlődési szakasznak, az iskoláskornak az alapja s egyben a felnőtté válás feltétele is.
• Jelentős alapvetés a megfelelő életvitel, az egészséges életmód iránti igény kialakítása. Nevelési cél az adekvát és rendszeres életritmus, a megfelelő napirend kialakítása a gyermek számára. A helyes tisztálkodási és táplálkozási szokások megalapozásában fontos szerepe van az óvodapedagógusnak és a dajkának. A felfokozott mozgásigény a gyermek életkori sajátossága, kielégítése az óvodapedagógus feladata.
• A tágabb és szűkebb környezet közvetlen, tapasztalati úton történő megismerésével lehet elérni, hogy a gyermek tisztelje a környezetét, és bátran alakítsa azt, anélkül, hogy kárt tenne benne. Nevelési cél, hogy az óvodáskorú gyermekek környezettudatos viselkedését megalapozzuk. Ebben a folyamatban a gyermeket körülvevő felnőttek (szülő, pedagógus, dajka) példája elengedhetetlen.
• A gyermek személyiségének alakulásában meghatározó, hogy milyen nevelési hatások érik a családjában. A megfelelő módon kialakított szokások és viselkedési formák megkönnyítik a gyermek beilleszkedését az óvodai közösségbe. Ezért nagyon fontos a családok nevelési szokásainak a megismerése, közelítése az óvodai nevelési szokásokhoz. Nevelési cél a családokkal való együttműködés, a családok segítése, erősítése. Az óvodapedagógusok napi kapcsolatban állnak a szülőkkel, így az együttnevelés, együttműködés érdekében megvalósul a folyamatos párbeszéd feltételrendszere. Nevelési cél, hogy iskolába lépéskor a gyermekek alkalmazkodni tudjanak az iskolai élethez.

A HEFOP (Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program) 3.1.1-es pályázatában megvalósuló fejlesztések megalapozását az óvodai programcsomag adja. Abból indulunk ki, hogy az óvoda a rendszer jól működő eleme, így eleve adottak a továbblépés, továbbfejlesztés lehetőségei. Az elmozdulást az óvodapedagógia kidolgozatlan területein látjuk, ezek az óvoda és iskola közti átmenet, az inkluzív pedagógia, valamint az érzelmi és erkölcsi nevelés kérdéskörei. Az ONAP csupán iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy a gyermek milyen képességekkel, készségekkel rendelkezzen az iskolába lépéskor. A befogadó pedagógia még nem vált általánossá, alkalmazása szűk körű. Az érzelmi és erkölcsi nevelés háttérbe szorult a társadalmi, értékrendi és érzelmi válságok begyűrűzése miatt. Az érzelmi és erkölcsi nevelésnek komoly hangsúlyt kell kapnia, mert ez alapozza meg a személyiség szocializációját, segít a családoknak az értékek mentén történő nevelésben, és kapaszkodót nyújt a világban való eligazodáshoz. A megalapozott szokásrend – amely értékrendhez vezet – olyan biztonság, amely támpontot ad a mindennapokban, s értelmes célokkal tölti meg azokat.

Nem tisztázott a társadalmi változások következtében kialakult helyzet, például a családok helyzete, elvárásai az intézményekkel szemben. Nem megoldott a pedagógusok képzése. A képzésnek a pedagógia, a pszichológia és az orvostudomány eredményein kell alapulnia. A tudományos háttér, a pedagógiai tapasztalatok ismeretében a szakirodalom bővítése, a pedagógusok által használható eszközrendszer kidolgozása szükséges.

Az óvodai és az iskolai nevelés nem épül egymásra. Az iskolákkal való együttműködés kidolgozatlan, holott az óvodai nevelésen alapul a közoktatási rendszer következő lépcsőfoka, az iskola. Más kérdés, hogy ezt az összehangolt elvi és gyakorlati tevékenységet az iskoláknak is gyakorolniuk kellene.
A jó iskola – az óvoda folytatásaként – játszva tanítja a gyermeket, cselekvésre, tapasztalatokra építi a tanulását, figyelembe veszi életkori sajátosságait, érdeklődését.

A kompetencia alapú óvodai programcsomag fejlesztési koncepciójának sajátos elemei

A pedagógiai fejlesztés célja az óvoda-iskola való átmenet tartalmilag újszerű kidolgozása; az inkluzív pedagógiának, az együttélésnek az elterjesztése; a játéknak mint a fejlesztés céljának és eredményének a megjelenítése; a játék – érzelem – erkölcs metodikai kapcsolatának érvényesítése.
A pedagógiai fejlesztés feladata olyan választható témák (komplex fejlesztési tervenként), tevékenységi körök (játék, munka, tanulás), szervezeti keretek (frontális, csoportos, egyéni), differenciálási eljárások (szervezési módok és/vagy feladatrendszer) és munkaformák (frontális és csoportmunka, ezen belül homogén, illetve heterogén csoport, valamint egyénre szabott munka) ajánlása, amelyek a pedagógiai fejlesztés célját szolgálják.

A pedagógiai fejlesztés folyamatának jellemzője a komplexitás. A képességfejlesztés az elsődleges, ennek szolgálatába állítottuk az összes nevelési területre kiterjedő, úgynevezett törzs- és kiegészítő anyagot. A kettő értéke kumulálódik. Az integráló nevelési területek – megegyezően az ONAP-pal – a külső világ tevékeny megismerését segítik, ezen belül a matematikai, az anyanyelvi, az irodalmi nevelést és a vizuális tartalmú tapasztalatokat erősítik. Ezek a nevelési területek adják a törzsanyagot. Kiegészítő anyag a Környezeti játékgyűjtemény, a Bábgyűjtemény, a Zenevarázs, mely új utakat jelöl ki az óvodai zenei nevelés terén és a Segédletek (Dramatikus elemeket tartalmazó játékok, Mozgásos játékok, Pedagógiai játékgyűjtemény, Játékajánló).

A pedagógiai fejlesztés folyamatának várható eredményei

• Az óvodapedagógia hiányként megítélt területeinek pótlása, kidolgozása, a fejlesztési irányvonal megjelölése.
• Komplex szemléletváltás a tesztelő, adaptáló óvodapedagógusok körében. 
• Olyan eszmerendszer kialakulása, amely átláthatóvá teszi az óvodai nevelés cél- és feladatrendszerét.
  
• Alapvető kultúr-technikák megfogalmazása, amelyek a gyermekek iskolai beilleszkedését segítik. 
• Olyan mérési, fejlődést nyomon követő eljárásrendszer kidolgozása, amely a gyermekek cselekvésébe, játékába ágyazottan figyelhető meg. 
• Visszacsatolás a célokhoz és a feladatokhoz.

  A programcsomag egésze a kompetens személyiség alakítására, komplex fejlesztésére törekszik oly módon, hogy maga az óvodapedagógus is kompetensen „kezelhesse” a programcsomag tartalmát, módszertanát. A programcsomag anyaga bármikor továbbfejleszthető, folyamatosan alakítható, alkalmas az egész életen át tartó tanulás megalapozására, úgy, hogy figyelembe veszi az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságait, főbb tevékenységi köreit.

  --------------------------------------------------------------------------------------------------

  « vissza a tanítási módszerekhez [1]       

következő [2]» Szövegértési-szövegalkotási kompetenciaterület