Az iskolaérettség kritériumai

Szilágyi Ildikó, 2008. március 28. - 22.46

Nagycsoport vagy első osztály? - Az iskolaérettség
Az iskolaválasztás és az iskolakezdés jelentős esemény, amely változást jelent minden család és érintett gyermek életében. Két nagy döntést kell meghoznia a kedves szülőknek:


  • Vajon iskolai életre alkalmas-e a tankötelessé vált gyermekem?
  • Hogyan tudhatom meg, mi a teendő?
  • Ha igen melyik iskola lesz a legjobb a gyermekem számára?

 Az iskolaérettség kérdéséről:

Minden felelős szülőben, óvodapedagógusban felmerülhet a kérdés, vajon iskolaérett-e a gyermeke, óvodása? Meg tud-e majd birkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek az iskolában várják? Tud-e majd élni azokkal a lehetőségekkel, amikor ajánlanak számára? Jól fogja-e érezni magát? Az első iskolai évek kudarcai és sikerei jelentősen meghatározzák a gyermekek iskolához, tanuláshoz való viszonyát, sőt még a pályaválasztásuk is hatással lehetnek.

Először is fontos, hogy azok az óvodapedagógusok hogyan látják a gyermek fejlődését. Szerencsés esetben az óvónő sokszor 3 évig kíséri a gyermek növekedését, annak fejlődési ütemét. Sok esetben több időt tölt el a gyermekkel, mint maga a család. Előfordulhat, hogy a közösségben betöltött szerepét jobban látja a pedagógus, így érdemes meghallgatni, kikérni a véleményét. Előfordulhat, s a közoktatási törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a szülő, s az óvoda megállapodjon abban, hogy a gyermek még egy évet óvodai nevelésben részesüljön. Ez az év kiváló alkalmat nyújt a kisgyermeknek, hogy fejlettebben, s kudarcok nélkül kezdje meg az iskolát.
 
Ha a felmerült kérdésekre a válasz nem egyértelmű, nem egyezik a szülő és az óvoda véleménye, a Nevelési Tanácsadókban lehetőség van arra, hogy megvizsgálják a gyermeket, és tapasztalatainkat megbeszéljék a szülővel.

Mi történik a Nevelési Tanácsadóban?

Itt teszteket oldanak meg a gyerekek, felméréseket készítenek a pszichológusok, fejlesztő pedagógusok, beszélgetnek a gyerekekkel, játszanak. Ez a felmérés sokszor a szülőnek is hasznos, hiszen lehet, hogy a gyerek bátor, hamar beilleszkedik a csoportba, beszélget a felnőttekkel, de szellemi képessége még egyáltalán nem felel meg a leendő elsősének. Vagy fordítva, a gyerek nagyon okos, de idegen környezetben hamar elsírja magát, anyjától nehezen válik le, idegenekkel nem beszél. Ilyen esetben vajon kérdés, hogy mehet-e iskolába?

Régi megfigyelések szerint az a gyerek iskolaérett, aki:

  • Jobb kezével a feje fölött meg tudja fogni a bal fülét, és ugyanezt fordítva.
  • Be tudja kötni a cipőfűzőt, s miközben köt beszél is.
  • Kiválóan biciklizik- tehát jó az egyensúlyérzéke

Rudolf Steiner, a Waldorf pedagógiai módszer megalkotója szerint, iskolaérett az, aki születése óta 7 tavaszi holdtöltét élt meg.

Az iskolaérettségi vizsgálatot egyaránt kérheti az óvoda, vagy a szülő.

  • A vizsgálat során először az óvodai vélemény és a szülőkkel folytatott beszélgetés révén az eddigi fejlődésről kaphatnak képet.
  • Megtudhatják, volt-e valami a gyermek életében, ami nagyobb mértékben befolyásolja fejlődését. A különleges tényezők nem önmagukban bírnak jelentőséggel, hanem azon keresztül, hogy a gyermek alkalmazkodását segítő mechanizmusok mennyire voltak elégségesek a kompenzációra.
  • Ezt követően a gyerekek fejlesztőpedagógus vezetésével egy csoportos vizsgálat következik. Ebből derülhet ki, hogy a társas helyzetben mennyire tudnak a gyerekek a közösségi normákhoz alkalmazkodni, hogyan teljesítenek.
  • Ezután a pszichológus vezette egyéni feladathelyzetben fejeződik be a vizsgálati sor, mely tovább árnyalja a gyermek érzelmi és értelmi érettségéről alkotott képet.

Milyen vizsgálatok folynak egy iskolaérettségi felmérésen?

  • A legfontosabb, hogy tud-e a gyerek hosszú ideig figyelni, nyugton maradni.
  • A tesztek között szerepelnek: sorminták folytatása, arányok felismerése, lakóterük lerajzolása stb.
  • Képek alapján kell elmondania a történetet, folyamatosan.
  • Anyjáról, apjáról kialakult-e már stabil képe, hogy mivel foglalkozik.
  • Tudja-e pontosan, hogy hol lakik, akár cím szerint is. stb.

A fentiekből az is kiderülhet, hogy szükség van-e további szakvizsgálatokra (pl. logopédusra, fülészre, szemészre). Ha több területen találnak elakadást, akkor a gyermeket – a szülő hozzájárulásával – továbbküldhetik a 3.sz. Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz, ahol kiegészítő vizsgálatok elvégzésére is lehetőség nyílik, és a beiskolázási döntés ennek alapján fogalmazódik meg.
A vizsgálat végén szakvéleményt adnak, melynek egyik célja az, hogy mind a szülő, az óvoda, mind a választott iskola igazgatóját segítsék a beiskolázási döntés meghozatalában.

« vissza                                                                                 következő» Hogyan válasszunk iskolát?