Az óvoda célja és funkciója

Az óvodákban zajló élet központjában a játék és a családias légkör áll. A legfontosabb az, hogy minden kisgyermek jól érezze magát, hogy személyiségének alakulását sokoldalú képességfejlesztéssel segítség, harmonikusan fejlődjön, és komplex élmények érjék.

A gyermek játéka nagyon sok jelenséget foglal magába. A gyermekek játszanak bizonyos eszközökkel - ezek lehetnek kifejezetten játékszerek is, de gyakran ugyanígy eljátszanak egy-egy használati tárggyal is -, és játszanak minden kellék nélkül, pusztán képzeletükre, fantáziájukra hagyatkozva. Játszanak egyedül és együtt. Különféle tevékenységeik közül elsődleges a játék, lényegében nincs olyan élménye a gyerekeknek, amely ne válhatna bármikor egy játék kiindulásává. Minden lehet játék, de mégsem minden az. Ami a játékot a legjobban elkülöníti minden más tevékenységtől, az a játék öröme. A játszó gyerek ellazult és derűs, még ha maga a játék feszült is. Ilyenkor gyermekünk mentes a gondoktól, még ha esetleg komoly erőfeszítésébe kerül a játék.

A játék önmagáért való. Maga a tevékenykedés, a manipuláció, maga az elképzelés szerzi meg az örömet a kicsinek, nem pedig az, hogy egy szükséglete vagy vágya kielégült. A játék nem szükségleti kielégülést jelent, hanem feszültségcsökkenést eredményez. Inkább az átélés, beleélés, illúzió és az önmagáért való tevékenység öröme jellemzi. A játékban örömforrás lehet a funkciógyakorlás, a hatékonyság, a ritmusosság és az utánzás is. A gyerekekben kíváncsiság él minden iránt, ami körülveszi őket, óvodáskorban ez főleg a közvetlen környezetre terjed ki. Fontos a játék tartalma is, ami szintén feszültség-levezető és így örömforrás lehet. A játék elősegíti a konfliktusok csökkentését (például az agresszívnak tűnő játékok), lehetőséget ad a gyerek helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára (pl. a papás-mamás játékok), és feldolgozatlan vágyaik megélésére szerepcserével (amikor a gyenge győz az erősebb, a kicsi a nagy felett).

Gyermekeink játékai sokszor a valóságból táplálkoznak, leutánozzák, eljátsszák a felnőttek világát. A játék által lehet megismerni, megtanulni, megtapasztalni a gyermeket körülvevő világot, a játékkal meg is hódíthatja.

A kisgyermekekre eleinte inkább a magányos játék jellemző. Ilyenkor a játékszer és a cselekvés még olyan mértékben leköti, hogy a másik gyerekre nem tud és nem is akar figyelni. Ez például általános a bölcsődei csoportokban, ahol a gyerekek egymástól sokszor elkülönülve, akár hátat is fordítva játszanak.

Ezután következik a szemlélődő játék, amikor a gyerek számára már nemcsak saját tevékenysége fontos, hanem érdekli az is, hogy mit csinál a másik. Van a gyerekeknek egy olyan életszaka is, amikor már keresi a társaságot, de még nem működnek együtt. Ilyenkor a másik gyerek mellett hasonló vagy ugyanolyan játékot folytat, mint társa. Később már el is cserélik egymással a játékszereket vagy leutánozzák egymást. Ekkor fejlődnek ki a kezdeti társas kapcsolatok. Ilyenkor már beszélnek is egymáshoz, de még nem tervezik meg közösen a játék menetét.

Az együttműködő játék a társakkal végzett játék legfejlettebb formája. Ilyenkor több gyerek egy cél érdekében összefogva játszik már. Megosztják a szerepeket és a tevékenységeket is. Az óvoda elsődleges célja tehát az, hogy megteremtse azokat a körülményeket, amelyek az oda járó gyermekeknek biztosítanak minden olyan feltételt, mely a nyugodt, elmélyült, átszellemült játékhoz szükséges lehet. Minden óvodában vannak szabad és irányított játékok is, utóbbiban az óvónő is mindig szervesen részt vesz. A gyermekek a játék segítségével észrevétlenül tanulnak és fejlődnek, és mindezt még élvezik is. Ne fosszuk meg ettől őket!

Az óvoda funkcióihoz tartozik az is, hogy az iskolai életre alaposan felkészítse a gyermekeket, mind testileg, mind lelkileg. Olyan alapvető ismereteket sajátítanak itt el a gyerekek, amelyekre az iskolai tananyag elsajátításánál már építkezhetnek, és könnyebben birkózhatnak meg az ott rájuk váró elvárásokkal. Ezért az óvodáskor végére a gyermekeknek a Nemzeti Alaptantervben meghatározott fejlettséget, érettséget kell elérniük ahhoz, hogy iskolába mehessenek. Lássuk hát, pontosan miről is van szó:

• Az egészséges életmód területén az óvodáskor végére a gyermekeknek egészségeseknek, edzetteknek, alkalmazkodó képeseknek kell lenniük.
• Mozgásuk rendezetté kell váljon, és el kell sajátítaniuk a megfelelő egészségügyi szokásokat.
• Fel kell ismerniük legalapvetőbb testi szükségleteiket, és hozzá kell járulniuk ezek kielégítéséhez. (pl. ha WC-re kell mennie, ezt már tudja egyedül leintézni, stb.)
• Fontos, hogy szívesen mozogjanak és tevékenykedjenek a szabadban.
• Az érzelmi nevelés és a szocializáció terén el kell sajátítaniuk azt a szokásrendszert, amely a derűs, tevékeny óvodai élethez is szükséges, és ami biztosítja biztonságukat, nyugalmukat. Ekkorra már alakuljon ki a kicsikben az érzelmekre épülő olyan kapcsolatteremtő képesség, mint például a barátkozás és a figyelmesség.
• Magatartását az óvónő elvárásai, a társaktól kapott visszajelzések, és a közös élmények pozitív irányban fejlesszék.
• Legyen meg benne a feladattudat, feladattartás, az önállóság és a szociálisan elfogadható önérvényesítés képességeinek alapja.
• Értelmi nevelésében már vegye észre az érzékszervek útján szerzett ismeretek közötti összefüggéseket az óvónő irányításával. Fontos, hogy egyszerű gondolkodási műveleteket már képes legyen alkalmazni.
• Ismereti alapján a kicsi életkorának és egyéni fejlettségének megfelelő feladattal először segítséggel, majd önállóan is meg tudjon birkózni.
• Gondolatait és érzelmeit már tudnia kell kifejezni.

A nagycsoport folyamán a felkészítés jegyében játékba integrált tanulással segítik a gyerekek felkészülését az iskolai elvárásokra. Alapvető tudásanyagot szereznek itt a gyerekek a logikai, matematikai, ének-zenei és a nyelvi ismeretekhez.

Az óvodai tanulás mindig a játék motivációs bázisára épül és mindvégig játékos jellegű. A tanulás alapja az óvónő és a gyermekek közös tevékenysége. Fontos alapelv a fogalakozások kötetlen szervezeti formája, melyben az óvónő játékosan motiválja a gyermekeket, kelti fel érdeklődésüket, irányítja figyelmüket az új ismeretszerzésre. Az óvónő a gyermekek kérdéseire, megjegyzéseire építve vezeti a tapasztalat- és ismeretszerzés folyamatát. A fogalakozások oldott légkörben folynak, egyéni fejlettségüknek megfelelően differenciált feladatadással. A nevelési területek foglalkozásain (anyanyelvi, irodalmi, zenei, vizuális, környezet megismerésére való nevelés, matematika, testnevelés) az óvónők változatos játékos eljárásokat alkalmaznak, melyek anyagát – az éves programban – előre és tudatosan tervezik.

«« vissza                                                                                               következő» Az iskolaárettség krtériumai